Figyelmesség az addiktológián

Nagyon szeretem a virágokat! Ezt a családomtól örököltem, ugyanis édesanyám és nagymamám is olyan virágoskertet gondoznak otthon, ami oázisként fogadja a kertbe belépőket. A nagyobb családban virágkertész is van, szóval mi egy igazi virágos család vagyunk.

Budapesten lakom néhány éve, és van egy környékbeli virágbolt amit mindig útba ejtek amikor csak időm van rá. Néha csak a kirakatot csodálom meg, de van amikor nem tudom megállni hogy be ne menjek szétnézni, és akkor már a boltos és az én lelkesedésem összeadódva biztosan virág vásárlást eredményez. Ha választani kell, jobban szeretek cserepes virágot venni magamnak is, és ajándékba is. A virágzása tovább tart mint a vágott virágnak, és ha jól gondozom sokszor okoz még örömet a virulásával.

A minap, mikor éppen beléptem a ebbe a virágboltba, volt előttem egy úr, ezért elkezdtem önállóan nézelődni, gyönyörködni a virágokban. Közben akaratlanul is elcsíptem az úr és a virágboltos beszélgetését. A beszédükből ítélve az úr törzsvásárló lehetett náluk. A boltos megkérdezte, hogy ezúttal milyen csokrot szeretne? Gondoltam, milyen romantikus, biztosan a párjának visz rendszeresen csokrot. Ám az úr így folytatta: „Ezen a héten fehér virágokat szeretnék vinni, a betegekre ez mindig jó hatással van… és persze az orvosok és ápolók is örülnek neki.” Annyira meglepődtem a válaszon, hogy önkéntelenül is közbeszóltam: „Miért, ön hol dolgozik?” Ekkor az úr elmondta, hogy gyógyult alkoholista, és az egyik addiktológus Budapest egyik addikcióban szenvedő betegekkel foglalkozó intézményében nagyon kedves kezelőorvosa volt és sok más sorstárs barátja is bent van, ezért szokott vinni nekik egy csokor virágot… Hogy új ingerekkel, és szépséggel vegye körbe őket, és megmutassa nekik az élet apró örömeit. Milyen szép!

addiktológus Budapest